Csák Máté

méltán népszerű, sokat foglalkoztatott építészmérnök.  Az elmúlt években Sopron több jelentős műemléképületét újította fel az utókor számára. Kevesen tudják, hogy mint a Műegyetem egykori hallgatója tanulmányai során ismerkedett a rajzolás tudományával. Innen fakad a képzőművészet iránti szeretete, hogy aztán később akvarelljeivel a Képcsarnok Vállalat egyik sikeres művészévé váljon. A kollekcióban szereplő „Bécs” című akvarellje azért egyedi és különleges, mert a Csák Mátéról készült portréfilmben a mester ezt a képet készíti el, így annak születését követhetjük nyomon a vázlatkészítéstől a szignálásáig. Természetesen a munka a helyszíni impressziók begyűjtésével, egy a késõbbiek során  jól használható ceruzás skicc elkészítésével kezdődik. Olyan motívumokat rögzít, melyek összessége, átkomponált elemei kifejezik viszonyulását a témához. Az elkészült ceruza - vázlat Csák Máté dolgozóasztalán várja, hogy a művészi akaratot közvetítõ ecset, a vízfesték pasztillák segítségével megfesse a művész egyik új alkotását. A szárnyaló fantázia, a valóság szabad értelmezésének lehetõsége egy régi idõk hangulatát árasztó új tartalmat eredményez.  Egy olyan érzésvilágot, melyben  sűrüsödik mindaz az emlék amit Bécs ezen fontos temploma felidéz az akvarell alkotójában. (Portréfilm: MűvészVilág és Térbezárt pillanatok)

Fóth Ernő

a közelmúltban váratlanul elhunyt  mester életútját számos kritika, műértő elemezés és könyv mutatja be. A legutóbbit Aszalós Endre művészettörténész jegyzi. Fóth Ernő megkapta a Munkácsy díjat és az Érdemes művész díjat. Számtalan hazai és külföldi csoportos és önálló kiállításon szerepeltek művei. Ugyancsak reprezentáltak azok a legrangosabb külföldi ( Moszkva, Új-Delhi, Róma, ) és hazai közgyűjteményekben. Ezek között is kiemelendő a Magyar Nemzeti Galéria. A kollekcióban szereplő  „Meditáció XY” című műve azt a problémakört járja körbe, mely a mestert egész pályáján foglalkoztatta. Egy- egy új alkotása hosszan formálódott a keze alatt. A képeket lépésről lépésre fejlesztette. Tehát nem neki esett, hogy azon álltó helyében készre is csinálja. A munka megkezdése előtt a készülő kép víziója még homályosan derengett a gondolataiban. Így fogott a munkához, aztán ha megtorpant a folyamat, félrerakta a festményt. Hetekig, van hogy hónapokig. A mester kevés színt használt. De ehhez gyorsan hozzáfűzte, hogy „általában!” A képeinek témái nem kívánják meg a tarkaságot. Ha újra elővéve, nem tetszett a látható eredmény, lekaparta a festéket a vászonról és újra kezdte az egész munkafolyamatot. Ezt nevezte egy belső vívódásnak. (Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

Csák Máté, építészmérnök,  festőművész

Fóth Ernő festőművész

“Bécs” 57 x 39 cm, papír, akvarell

Giricz Máté festőművész

“Meditáció XY”   105 x 75 cm, tábla, olaj

Giricz Máté

a fiatal művészgeneráció tagja, a híres Gyarmathy Tihamér festőművész unokája. Az Egyetem elvégzése óta több kiállításon mutathatta be új és legújabb alkotásait. A film forgatása során megszületett „Szentháromság” című festménye természetesen a napjainkban készülő alkotásai sorába tartozik. Mátéban már a munka megkezdése előtt benne megvan az a művészi elképzelés, amit végezetül  szeretne a vásznon viszontlátni. Vázlatot nem készít a tervéről. Minek is készítene, ő már csak olyan alkotó, aki szereti ha menet közben a fantáziája módosítja a terveit. Úgy fogalmaz, hogy hagyja, hogy a kép dolgozzon rajta, ő meg viszont a képen. Hagyja, hogy a felvitt színek és formák újabb és újabb ötleteket adjanak neki. Megosztja a felelőséget és egyben a dicsőséget is, hiszen komolyan úgy tartja, az alkotás kettejük munkáját tükrözi. Úgy határozza meg, hogy valamiféle figuratív formavilág felé vonzódik. De az alkotásait sem figuratívnak, sem absztraktnak nem nevezi. Amit csinál, az leginkább a kettő közötti állapotnak felel meg. Szeret egy utat hagyni a nézőnek, ezért nem ad konkrét válaszokat arra, hogy mit is látnak a képein. Annak  örül, ha ezt is, azt is belelátnak az alkotásaiba.

(Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

“Szentháromság” 80 x 60 cm, vászon, akril

Kéri László

a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után vidékre költözött, hogy kisebb kanyar után Hódmezővásárhelyen váljon  helyi és országosan elismert művésszé. Így aztán nem meglepő, hogy a híres Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatoknak szinte állandó kiállítója, több alkalommal valamilyen díj nyertese.  Művei online galériák kínálatában is szép sikerrel szerepelnek. A „Papucsok” című, relatíve nagyobb méretű munkája egy tipikusan rá jellemző témát, rá jellemző alkotói módszerrel dolgoz fel. Kéri László sokat dolgozik. Van ideje, hogy festőállványa mögé álljon. Úgy fogalmaz nekem, hogy mostani éveiben már nemigen tud mással foglalkozni mint a képeivel.  Ezt szívesen, sőt egyre szívesebben teszi. A mester korán kelő. Ahogy világosodik, szívesen nézi új és legújabb képeit. Mert egyszerre párhuzamosan több képen dolgozik, azok ott sorakoznak a hajnali fényben a szeme előtt. Ez a fényváltozás sokat segít neki abban, hogy megítélje, mire is jutott az előző napon. Aztán ha teljesen kivilágosodik, munkához lát. Ezt olyan rendszerességgel  teszi, mintha egy főállású hivatalba járna dolgozni.  A hivatalszerű megfogalmazást azért nem tartja helyénvalónak, de a lényegi tartalmát igen.

(Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

Kéri László festőművész

“Papucsok”  75 x 90 cm, vászon, akril

Lóránt János Demeter festőművész

Lóránt János Demeter

képeit a legigényesebb hazai és külföldi gyűjtők keresik és vásárolják.  Lóránt idejét részben Magyarországon, részben Hollandiában tölti. Mindkét országban egymást érik rangos kiállításai. A szülőföldet idéző témavilágába illeszkedik be a holland hatás. A film forgatása során megszületett képhez is a külhoni  lakóhelyéhez, a Leidenhez közeli színes tengerparton gyűjtötte a motívumokat. A hollandokat speciális szemüvegén keresztül szemlélő művész alkotásait befogadta ez a közönség is, a rendszeres reprezentatív tárlatain rendre (komoly áron) értékesíteni is tudja alkotásait, melyekből így aztán kevés kerülhet hazai gyűjtőkhöz. A témaválasztásáról azt mondja, hogy ő a szélsőségek embere. Valamit vagy nagyon utál, vagy nagyon szeret. Ezek bármelyikét szóvá is teszi. Mert festő, így hát a képein keresztül. Nyitott szemmel járja a világot, ami hatás éri, azt elraktározza magában. Vagy leginkább a vázlatoknak tekinthető rajzai rögzítik mindezt. Ezeknek számát két – háromszázra becsüli. Tehát ha dolgozni kezd akkor ezen témahalmazból választ valamit.  Elkezd festeni, csak úgy, aztán ami elkészült addig, abba belelátja a kibontakozást, a folytatást.  (Portréfilm: MűvészVilág)

“Strand”  60 x 80 cm, tábla, olaj

Nagy Gábor festőművész

Nagy Gábor

hosszú ideig a budapesti Képzőművészeti Egyetem megbecsült tanár egyénisége volt. Ma feleségével közös  magániskolájukban oktatja az ifjú tehetségeket. Természetesen a mester  fő küldetése az alkotás. Speciális témavilágú képeit kedvelik a gyakran nyíló nívós tárlatainak látogatói és szépszámú komoly gyűjtői is. Birtokolni egy Nagy Gábor által festett és szignált Fűkatedrális (egy variáns születik meg a film forgatása során is)  olajképet, nos ez sokakat csábít vásárlásra. A mester rendre szervezi főleg Csongrádon az alkotótáborokat, miközben ő maga is szívesen látott vendég sok helyütt Európában. Díjai megerősítik elfoglalt helyét a mai kortárs művészeti életben. Nagy Gábor nem azért áll az állványa mögé mert dolgozni akar. Akkor kezd egy új kép elkészítéséhez ha a munkára valami belső hang készteti. Nagy Gábor az élményalapúságban hisz,  majd azokra alapozva hozza létre új képeit. Próbál  az új élmények elé menni. Ez a keresés nem akkor következik be, amikor kifogyott a mondanivalóból. Az élményekkel való találkozásának folytatása, hogy elraktározza azokat.  Mikor szavaival élve, jól lakik ezekkel, akkor jön el a megvalósítás periódusa.   Csak bizakodik abban, hogy amit megálmodott, azt meg is tudja valósítani.

(Portréfilm: MűvészVilág)

“Fűkatedrális” 80 x 70 cm, vászon, olaj

Paizs László

a film forgatása során kapta meg a Kossuth díjat. Paizs sokoldalú művész. De a különlegesség a különlegességek között az úgynevezett plexi kockák sorozata. Egy művészettörténész nyilatkozata szerint, ezek az alkotások megállnák a helyüket Európa és Amerika legrangosabb múzeumaiban, és milliárdos gyűjtők otthonaiban is. A film forgatása során megtekinthetjük (kivételezettként) a „Kézipoggyász” című új művének születését. Paizs nagyon tudatosan dolgozott, amibe az is beletartozott, hogy épített a véletlenre. Ezért aztán ez az alkotói módszere tudatos-véletlennek is nevezhető. A munka első pillanatában tudta, hogy mi lesz abból, de hogy milyen, azt nem is sejtette. Ezért aztán négy munkát kezdett el kiönteni, hiszen minden egyes darabban benne rejlett a kudarc lehetősége is. Mint mondta, nagyon ki volt szolgáltatva az anyag kénye – kedvének. Közben  olyan gyakorlatra tett szert, hogy bele tudott avatkozni a folyamatokba, de ennek sikere sem volt  százszázalékos. ”A véletlenekkel játszom„  mondta többször. Őt az anyagok szépsége inspirálta egy – egy új alkotásának születésekor. Ilyenkor olyan színek, textúrák jöttek elő melyek sohasem voltak azelőtt. Ezek újdonságot jelenttek neki is és a nézőinek is egyaránt.

(Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

Paizs László képzőművész

“Kézipoggyász” 28 x 28 x 7 cm  plexi tömb

Szabados Árpád festőművész

Rádóczy Gyarmathy Gábor

a híres festőművész Gyarmathy Tihamér fia, az előzőekben bemutatott Giricz Máté nagybátyja. A szocializmusban üldözött  édesapja gyermekeként  csak Lengyelországban végezhette el főiskolai tanulmányait. A művész népszerű Itáliában is, a Pármai Művészeti Akadémia is őrzi munkáit. Számtalan önálló és kollektív kiállításon szerepelt, díjai közül is több említésre érdemes.  A film számára  egy bronzporral alapozott vászonalapú képet készített  el. Ez ad egy megcsodálható belső fényt a festménynek. Azt mondta a munka kezdetésn, olyan lesz az, mintha egy üveg alapon lenne a kép. Egy lazúrozási technikát alkalmaz, mely a XIV. század óda ismert festői módszer. Ennek a lényege, hogy a hátsó rétegre felhordott új szín visszatörölhető, így kombinálható azzal. Minőségi festéket használ. Magyarokat is, külföldieket egyaránt. Az alkotásáról így szólt a mester: “Az a kép amit most itt festettem ez  a viharról szól.  Ez egy romantikus kép, a a jobb alsó sarokBAN egy Delacroix hangulatú  fehér ló ágaskodik. Hátán  egy vörös lovag harcol a nagy sötét viharral, amiben kis manócskák, szörnyecskék veszik körül. Egy pusztai vihar, egy arccá összegyúrt formája ez. Egy szörnnyé válik a vihar. Erről szól ez a kép.  Egy szürreális, szimbolikus, eklektikának egy változata. Expresszíven van festve.“

(Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

“A vihar”  85 x 105 cm, vászon, olaj

Rádóczy Gyarmathy Gábor festőművész

Szabados Árpád

a budapesti Képzőművészeti Egyetem egykori rektora, később évekig  a doktori iskola igazgatója. Egyéni hangvételű képei a galériák, aukciók vásárlóinak keresett műtárgyai. A film forgatása során elkészült alkotása jelen kollekció egyetlen, „Cím nélkül” jegyzett alkotása. Szabados Árpád Munkácsy díjas, érdemes művész, az Indiana Egyetem tiszteletbeli professzora. Több mint harminc szakmai díjat kapott. Ezek közül kiemeli a Ljubjanából a Nemzetközi Rajz Biennále nagydíját, Ankarából a Nemzetközi Képzőművészeti Biennále festészeti fő díját, Krakowból a  Nemzetközi Grafikai Biennále kritikusok díját, Kassáról a Nemzetközi Festészeti Biennále  festészeti első díját, Norvégiából a Nemzetközi Grafikai Biennále ezüst érmét. Kétszer nyerte el a hazai grafikai és rajz bienálek nagydíját. Igyekszik tudatosan – ösztönösen dolgozni. Maga választotta ezt a módszert, mert nem akarta, hogy hűvös eleganciával, racionálisan készüljenek el a képek a keze alatt. Ehelyett arra törekszik, hogy valamit felszabadítson magából, hogy a folyamatokat nem csak az agya irányítsa, mert akkor a végeredmény  túlzottan racionális lesz. Ezért adódik az, hogy amikor a vászna elé áll, akkor még nem vizionálja a végeredményt.  (Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

“Rejtőzködő” 100 x 70 cm,  vászon, akril

Szurcsik János festőművész

Szurcsik János

az úgynevezett Alföldi Realisták egyik utolsó képviselője. A Munkácsy díj tulajdonosa. Először Rudnay mester szabadakadémiájában tanult Baján, onnan került a Képzőművészeti Főiskolára. Évfolyamtársa, barátja és kerületi alkotótársa Angyalföldi Szabó Zoltánnak. Fiai is képzőművészek, József jegyzett festőművész. Szurcsik János idős mester, hosszú és tartalmas életutat járt be. Nagyon büszke középületekbe készített alkotásaira, melyek állják az idő próbáját.  A kollekcióban szereplő „A tanya” című képe különleges. Ugyanis a portréfilmjének forgatását (egyedül a sok-sok művész közül) Szurcsik mester vállalta a szabadban. Szurcsik mester reggelente munkához lát. Neki ez a mestersége, tehát dolgozik, fest. Egy belső erő kényszeríti erre. Mindig van egy gondolat, amit meg szeretne valósítani. De a gondolat kevés, akkor válhat abból festmény, ha az képi értelemben is érdekes a mester számára. A készülő munka tudatosan is és ösztönösen is alakítja a kézmozdulatait. A vázlat emlékeztető   számára,  az arányokat, a léptékeket rögzíti,   és az eltervezett színvilágot. Az anyagválasztásról is fontos mozzanat. Megszokott minőségű anyagokat használ, nem szalad a divat után. Vászonra és farostlemezre fest olajjal, temperával. (Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

“A tanya”  60 x 80 cm, tábla, olaj

Vilhelm Károly festőművész

Végh András festőművész

Végh András

a mai kortárs képzőművészeti élet egyik  ünnepelt mestere. Képeinek kialakult a tehetős emberekből álló gyűjtő köre. Ezért ha ritkán eladásra kínálnak  egy – egy alkotását a galériák, akkor  azok árai a felső kategóriába tartoznak. Végh András alkotásai nem ragadtak a határainkon belül. Sok rangos nemzetközi tárlat jelzi útjukat. Hogy aztán felbukkanjon belőlük egy-egy gazdag külföldi gyűjteményekben. Mint például Trevisoban, ahol egy nemzetközi gyár-birodalom tulajdonosának Roberto Alibardinak az  irodáját díszíti rögtön kettő is. De a másik itáliai galéria Gardone val Trompiaban is tart és sikerrel értékesít Végh képeket.  A mester tudatosan és ösztönösen alkot. A kezdés pillanatában már magában hordozza a következő képének vízióját. Egy színharmóniát vagy egy formavilágot.  Az első ecsetvonásnak  számára nagyon nagy a jelentősége. De a minőségi kontrollról is fontos a számára. Ennek első lépése az öröm, hogy egy témát, egy gondolatot sikerült átültetni a vászonra. Aztán leül a kép elé. Ránéz arra és rendszerint meglepődik. Mintha azt nem is ő csinálta volna. Ezt követi a másnapi, meg az egy héttel későbbi mustra. Ezeken is vizsgáznia kell a munkájának ahhoz, hogy leszignálva azt, besorolja a magában is befogadott alkotásai közé.

(Portréfilm: MűvészVilág és A pillanat festői sorozat)

Vilhelm Károly

felsőfokú tanulmányát Bukarestben az ottani Képzőművészeti Főiskolán végezet. Később felesége révén érkezett Budapestre, ahol évtizedeken keresztül élt és alkotott. Temetésén a mai művészeti életünk színe-java képviseltette magát. A Mestert a Kerepesi úti temető Művész parcellájában helyezték örök nyugalomra. Vilhelm Károly  keze nyomán született képei jelentős kiállításain mutatkoztak be, hogy aztán a legtehetősebb műértők gyűjteményéiben találjanak otthont. A művész nem állandóan festett, de állandóan dolgozott. Voltak  rövidebb időszakok amikor gyűjtötte az élményeket, a festeni való anyagot. Élete egy állandó készenléti állapot volt, egy életforma. Képeiből sokszor sorozatokat festett makacsul alakítva a képi ötletet. Ebben segítette a belső látása amely lehetővé tette a koncentrált alkotást. Az elkészült képek minőségét csak hónapok múlva látta teljes bizonyossággal. Amit rossznak ítélt, azt kegyetlenül megsemmisítette, hiszen átfesteni nem tudta, a festékréteg pasztozitása miatt.  A Vácott készült alkotásról így szólt a filmben: “A festői munkámat tulajdonképpen végig kíséri, párhuzamosan a litográfia készítés is. Ezek a litográfiák a festményeimnek a variánsai. Vagy vázlatai, vagy már a kész képnek egy grafikai változata. A litográfia a legfestőibb grafikai eljárás, ezért is választottam ezt az eljárást. Mivel én egy festői festő vagyok – egy kolorista - , tulajdonképpen és ez a színes litográfia ez nagyon közel áll hozzám. Nagyon nehéz a színes litográfiának az elkészítése, mert fázisrajzokat csinál az ember, minden színről. És csak a legvégén látja együtt a kész képet. Tehát ehhez egy nagyon erős, úgynevezett belső látás kell, belső vizuális dolog, hogy a végén sikerüljön a munka. És ne egészen más kerekedjen ki belőle mint amit akartam. Egy másik, rá oly jellemző interjú-részlet: “A képet azt nagyon sokáig érlelem, tehát sokáig hordom magamban mint egy állapotos asszony. És van olyan, hogy hónapokig rágódok és spekulálok egy képen, mielőtt hozzáfogok és megfestem. Utána amikor kész van, akkor el szoktam tenni, és két három hónapig pihentetem és akkor nézem meg még egyszer a képet. Mert akkor kellően eltávolodtam tőle, tehát tulajdonképpen kritikusan tudom szemlélni. Minthogyha nem is az enyém lenne.”  Vilhelm Károly jelentős életművet hagyott az utókorra. Kedves, barátságos személyisége nagyon hiányzik barátainak, gyűjtőinek egyaránt!

(Portréfilm: MűvészVilág)

“Eleven tér” 70 x 90 cm, vászon, akril

“Mozártos kép”  45 x 60 cm, vászon, olaj

“Mozártos kép” 50 x 75 cm papír litográfia

 

“Tavaszi erdő” 100 X 115 cm, vászon, olaj

 

Adorján Attila festőművész

Atlasz Gábor festőművész

Bráda Tibor festőművész

Fehér László festőművész

Jónák Tamás festőművész

Kovács Gombos Gábor festőművész

Lehoczky Krisztina festőművész

Lous Stuifzand festőművész

Mayer Berta festőművész

Őry Annamária festőművész

Szkok Iván festőművész

“A modell”        75 x 90 cm,    vászon, olaj

“Szobabelső“     50 x 70 cm    farost, akril

“Család” 70x50 cm papír-falemez, pasztel

“Szürke móló” 60 x 80 cm    vászon – olaj

“Haját igazító lány” 80 x 60 cm vászon, olaj

” Az esők után”, olaj, vászon, 80x60 cm

“Alma - körte” 80 x 100    vászon, olaj

“A tánc” 30 x 40  cm olaj, vászon

“Bukfencezők”       62 x 82 cm    tábla, olaj

“Tükröződés”     80 x 60 cm    vászon, akril

“Szív-mag vetemény” 100x100 cm   tábla - olaj

“Önarckép” 85 x 95 cm  karton, v. technika

Adorján Attila

1968-ban született Balassagyarmaton 1986-tól Óbudai Festőiskolában tanult 1991- 1996 Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak Mesterei: Veress Sándor és Maurer Dóra voltak. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Tagság: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1996- ) Fiatal Képzőművészek Stúdiója (1996-2003) HUNGART (2005) Részlet az interjúbólAz első rajzzal kapcsolatos élményem az kisgyermekkoromhoz köthető, amikor is a nagymamámék házához közeleső kisboltba anyukámmal elmentem és a boltba belépve az első utam a polchoz vitt, ahhoz a polchoz, ahol a rajzfüzeteket tartották. Ahol gyorsan a hónom alá egy rajzfüzetet, ceruzával és már nyargaltam is hazafelé. Otthon volt egy kis fonott asztalom, nádfonatú asztalom, székkel. Leültem, és gyorsan telerajzoltam ezt a füzetet. Ez Érsekvadkerthez köthető ez az élmény, ami gyermekkorom egyik meghatározó helyszíne volt. Az általános iskolai rajztanára folyamatosan kiemelt figyelemmel kísérte Attila kezdeti szárnypróbálgatásait. Hatodik hetedikes lehetett, amikor már egyre több időt szentelt a rajzolásnak. Hetedik –nyolcadik osztályos koromban tudatosult bennem, hogy komolyabban szeretnék a képzőművészettel foglalkozni. Ezért a Török Pál utcai képzőművészeti szakközépiskolába adtam be a jelentkezésemet. Ahová végül is nem vettek fel. Így kerültem Balassagyarmatra bőrdíszműves tanulónak. 1991-ben vettek fel a Képzőművészeti Egyetemre Svábi Lajos rektorsága alatt. Veres Sándor osztályába jártam. Nagyon meghatározó éveket töltöttem az ő osztályában és nagyon nagy szeretettel gondolok az ő pedagógia és művészeti segítségére.

(Portréfilm: MűvészVilág)

Bráda Tibor

Szeptember 18-án született Karcagon. Ötvenhat, amikor felkerült Budapestre és felvételt nyert a Képzőművészeti Gimnáziumba.  Középiskolai tanulmányok után (melyet élete egyik legszebb periódusaként jellemez nekem Bráda Tibor)  első próbálkozásra megnyílt előtte az Andrássy úti Képzőművészeti Főiskola kapuja. Annyi nehézséggel, hogy esti szakra vették fel, melyről a baráti segítséggel megírt, jól hangzó fellebbezés segítette át a nappali szakra. Hogy aztán az itt töltött évek után rögtön tanársegédként fogják itt Bráda tanárurat. Említsük meg,  hogy legkedvesebb szakmai tanára Szentiványi Lajos (Bráda szerint az ország egyik legjobb koloristája)  volt,  ezekben az években a Főiskola rektora Domanovszky Endre volt. A Magyar Festészet Napját is ebben a kerületben találták ki, pontosan Bráda  műteremében. Ez 2002-ben történt, és miután egyre nőtt, egyre gyarapodott , ezért úgy döntöttek, hogy ezt most már nem lehet partizán módon csinálni, és kénytelenek voltak egy alapítványt létrehozni, ez ma a Magyar Festészet Napja Alapítvány, és ennek a kuratóriumának vagyok én az elnöke volt hosszú évekig Bráda mester.

(Portréfilm: MűvészVilág)

Atlasz Gábor

Wehner Tibor művészettörténész írja a művészről: „ Az expresszív láttatás által vezérelt festői törekvés – mely a XX: század festészetének egyik legjelentősebb áramlatává emelkedett – az ezredfordulót követően számos kortárs alkotó munkásságában tovább él: a feszültségek, a nyugtalanságok tükröztetései, a felkorbácsolt belső én kiírásai a kor autentikus, szükségszerű művészeti kivetüléseiként értékelhetők. Ezek a szükségszerűségek éltetik és teszik hitelessé Atlasz Gábor az újjáéledt realizmus jegyében megszülető alkotásait, melyek egy következetesen épülő, viszonylag kevés műből szerveződő életmű fontos megalapozói lehetnek. Somhegyi Zoltán művészettörténész, műkritikus állítja a következőket: „ Nagy kiváltság a jelenést tudatosan megélni. Sokkal szokványosabb, hogy az átélés öntudatlan pillanatában látott vízióra később emlékezzünk tudatosan. Alapvetően tehát nagyon ritkán megfogható, egyben-átélhető, pillanatában tudatosítható akár látomás, akár inspiráció vagy az ihlet.  (-) Az viszont még csak az első fokozat, hogy a látomás tudását megkapja. A második, amikor a tudatosságot magát átéli. A tudatosságban rejlő lehetőségek válnak kiaknázhatóvá. A tudatosság tudássá, termékeny tudás, művészetté formálódik. Ars longa, vita brevis. A művészet hosszantartó, az élet rövid.

(Portréfilm: MűvészVilág)

Fehér László

Fehér László 1953. március 17-én született Székesfehérváron.Szakmai pályafutása, mint oly sokaknak a Török Pál utcai Képzőművészeti Gimnáziumban kezdődött. A később csak – csak beilleszkedő kisképzős  Fehér László számára egyenes út vezetett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Tizennyolc éves volt akkor, ilyen fiatalon első nekifutásra nem igen vettek fel jelentkezőt ide.   Ebben az időben Domanovszky Endre volt a rektor és mestere Szentiványi Lajos lett. 1988-ban megkapták a világútlevelet. Ez volt az a pont, amikor Fehér mester egzisztenciális problémái megszűntek. Ahogy meséli: Senki nem hiszi el, hogy egyik pillanatról a másikra ki tudtam menni, hívtak a galériák, különböző múzeumi kiállításokon vettem részt. Lehet hazudni, kellemes kis képecskéket festeni, de ha az ember nem vállalja fel azt az igazságot, ami a lét értelme, és ami az egész életünk mozgatója, attól a pillanattól kezdve értelmetlen a művészet. (-) És ez volt óriási nagy mondása Kokas mesternek, ami végig kísért egész utamon. Vállald önmagad, fiam, akár a börtön árán is! És (-) évtizedek múltán egyre inkább pontosan tudtuk, hogy 20 – 21 évesen mikor megkaptuk ezt az erkölcsi instrukciót, hogy mit jelentett ez? Hogy mi az az erkölcsi tartás és emberi morál ami igazából kell, hogy mozgassa az embert.

(Portréfilm: MűvészVilág)

Jónák Tamás

Jónák Tamás, Szentendrén élő és dolgozó festőművész,  Sábi Lajos tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Wehner Tibor művészettörténész, a mester munkásságát kimagasló teljesítményként értékelő művészettörténész 2003-ban elhangzott gondolatait a következők: „…Különösen fontos ez egy olyan, magányosan dolgozó,generációhoz nem tartozó,csoportokhoz nem csatlakozó,a művészeti trendekkel nem foglalkozó művész esetében, mint Jónák Tamás,aki hosszú szentendrei alkotóperiódusa ellenére is megőrizte művészi függetlenségét, aki makacs következetességgel a maga útját járja. És közben nem merevedett meg,nem vált manírok rabjává. Sokoldalú műfaji,technikai érdeklődését ez az együttes szépen reprezentálja: rajzok,sokszorosított grafikák és sokszorosított egyedi lapok, pasztellek,és persze ecsettel és festőkéssel a vászonra felhordott olajfestékkel rögzített kompozíciók válogatása ez az együttes,amelyben néhány technikai gócpont is megjelölhető. De legyen művészettörténeti idézetként rögzült hidegtű vagy linóleummetszet, a művész arcképeként a nézőre kétkedőn tekintő arc rajza, a festőt a műtermében megjelenítő,vagy mitológiai alakokat megelevenítő olajkompozíció, a művész mindenkor megőrzi a tradicionális képformát : a keretek,és az eszközök ,az anyagok és a technikák a klasszikusokat; a kifejezések, a hatóelemek és a mű-közegek a klasszikus avantgarde szellemét sugározzák.”

(Portréfilm: MűvészVilág)

Kovács-Gombos Gábor

A Nyugat-Magyarországi Egyetem tanszékvezető tanára, festőművész. Tanulmányai: a  Pécsett szerzett első, rajztanári diplomáját Pécsett, másoddiplomáját  a Magyar Iparművészeti Egyetemen, DLA doktori oklevele, a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyerte el.. Elsőnek Szakolczay Lajos írásából idézünk.  „Hogy fényt, érzéshullámot, a szakralitás terrénumán mozgó – aktív hittel élő – átszellemített valóságélményt képes-e megörökíteni az ecset, arra Kovács-Gombos Gábor három olaj-vászna a példa. Mindenik egyúttal a festőiség próbája is. A Szent Dorottya oltárkép kék-zöld káprázata, a bibliai szimbólumokban ugyancsak gazdag Fénykapu barna szegélyű nyílásának izzása és a Mint aki álmából ébred… című festmény ablaknyitogató azúr mennyének – a megmagyarázhatatlan érzékiségű kékeknek – vibrálása  elemi erejű tobzódás a (reneszánszig visszanyúló?) szépségben.” Másutt Hudra Klára így ír: „Festményei arra várnak, hogy akár egy barokk templomi térben, akár más, kitüntetett helyen megmutathassák magukat és azt, hogy éljünk bár a mi időnkben, ‘oltárképeket’ nemcsak festeni, de szemlélni is lehet.” „Evilági világban élünk, amelyben a vallásnak, illetőleg a szentségnek a helye visszaszorult. Egy kapu nélküli világban, ahol ki-bejárkál minden és mindenki, ott kérdéses, hogy mit jelent az, amit Kovács-Gombos Gábor úgy írt körül, hogy amikor dolgozik, akkor bizonyos értelemben imádkozik.” – mondta Balassa Péter.

(Portréfilm: MűvészVilág)

Lehoczky Krisztina

A Szentendrén élős és dolgozó festőművész első diplomáját  a (számtalan magyar vonatkozással bíró)  müncheni Képzőművészeti Akadémián, a másodikat a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskolán, a legfrissebbet, 2007-ben  szintén a Pécsi Tudományegyetemen állították ki. Ez utóbbi egy képzőművészetterapeuta diploma. Kiválasztunk néhány kiállításait reprezentáló meghívót, melyek felvillantásával emlékezünk az elmúlt évtizedekben megtörtént szakmai bemutatkozásokra. (-) 1988. Budapest Tölgyfa Galéria (-) 2000.  Szentendre, ArtÉria Galéria  (-) 2002. Szentendre, ArtÉria Galéria (-) 2008. Olaszország, Milánó. Wehner Tibor az egyik legnevesebb művészettörténész, 2006-ban jegyezte le a következőket a művésznő alkotásairól. „A színek mellett természetesen nem feledkezhetünk meg a konkrétságok és az elvonatkoztatások határvonalán egyensúlyozó, hol nonfigurációnak, hol a természetelvűségnek  engedményeket adó motívumalkalmazásról, amely a festő egy-egy viszonylag rövid, de intenzív korszakában kompozíciók sorozatát összefogó jegyként, emblematikus képalkotó elemként bukkan fel és tér vissza. …(motívumok: sámándob, tulipán, ágyvég , körte, születés, tánc, életfa, szél jelkép stb…) Ezek az elvontságok és megjelölések együttes hatásrendszerével felruházott különös formák mindenkor valamifajta ősiséget, rusztikusságot, mágikus jelleget sugároznak, akkor is ha alakokra vagy organikus képződményekre hivatkoznak, vagy ha az emberi kéz  nyomhagyására  utaló rajzos elemekkel gazdagítottak, és akkor is, amikor már a foltok rendszere elszakad a megidéző funkciótól, és a szabályosságok és szabálytalanságok furcsa együttjátszásában tárják szélesre a  kaput az absztrakció előtt…  A Lehoczky képek között vannak látszólagos mozgásokkal áthatott, mozgalmas, és vannak konstans, mozdulatlanságokkal átszőtt kompozíciók- ha ezt elfogadjuk, akkor az emóciók tolmácsolásának két szólamát jellemeztük: a vad viharokat, belső vívódásokat és lázadásokat és ezek ellenpontjaként a belső csendeket, a mély megnyugvásokat, a csendes tűnődéseket.

(Portréfilm: MűvészVilág)

Stuifzand Lous

Lous 1944. december 3.án született Hollandiában.  Amsterdamban nőtt fel az ötvenes – hatvanas években. Ezekben az esztendőkben sok új dolog kezdődött a holland művészetben. Így aztán neki is módjában  állt  megfigyelni  az új irányzatokat, innen eredeztethető vonzódása a  művészetek felé. Később, Leideni évei kezdetén, barátai bíztatására jelentkezett  Hágába, a Szabad Művészeti Akadémiára tanulni. Esténként járt oda, dolgozhatott kővel, agyaggal, rézkarccal. Később a Tanárképző Főiskolára ment, ahol rajztanárként szerezett diplomát.  Pogány Gábor egy megnyitón mondta: Lóránt Jánost és Lous Stuifzandot nem a pasztell hozta össze, az egy járulék. Ahogy nekem e mondották, igazából, Lóránt Jánosnak volt Leidenben egy kiállítása, ott találkoztak. Lous meghívta őt, ott Leidenben az ő szabadiskolájába akvarell előadásokra. És utána a nagy magyar Alföldön, Mezőtúron az ottan művésztelep nyári gyakorlatán találkoztak újból és ekkor Lous nem pasztellt, nem is rajzokat készített, hanem szobrokat, amelyek itt láthatók a terem közepén. És tulajdonképpen azóta vannak ők együtt.

(Portréfilm: MűvészVilág)

 

Mayer Berta

Mayer Berta 1944-ben a fővárosban született szeptemberben, a háború vége felé, bombázások idején. AFőiskolán Szentiványi Lajos osztályára került. A rektor Domanovszky Endre volt ezekben az években,   amikor  diplomamunkát nem kellett  a növendékeknek készíteni. Mint 30 évvel ezelőtt ma is Mayer Berta festészetének központi kérdése maradt az átalakulás, a változás folyamata, a megszilárdulás és eltűnés, az érzékelhető és rejtett közötti tartalmak megjelenítési lehetőségének keresése. különböző utakon anyagokban, méretekben keresi ugyanazt, nonfigurációban és figuralitásban egyaránt. 2005-ben megjelentek munkáin az emberi alakok, amelyek révén mintha csak korábbi műveinek finom, elmosódó részletei kaptak volna határozott formát. Mintha csak a képi történés révén az emberi lét és egyáltalán, a létezés törvényszerűségeit szeretné alkotójuk érzékeltetni, a kis figurákat a mű egészének összefüggés rendszerébe helyezve. A szüntelen változás, az eltérő minőségek iránti nyitottság az, ami változatlan jellemzője Mayer Berta műveinek.  Festői erénye: nem tónusértékekből, hanem színekből építi kompozícióit. Játékos, ötletgazdagsággal használja ki az anyagokban rejlő szépséget. Mayer Berta festészete nem kötődik aktuális tendenciákhoz. Mindenről tud, de a maga útját járja.

(Portréfilm: MűvészVilág)

Őry Annamária

Őry Annamária 2001-2006 között tanult a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Gaál József mellett még  Kovács Attila  volt a mester.  Közben Őry Annamárai 2005-ben az  Edinburgh College of Art. Painting Department folytatott stúdiumot. Említést érdemelnek elnyert ösztöndíjai: az Erasmus ösztöndíj 2005-ban, Római Magyar Akadémia ösztöndíja 2008-ban és az NKA alkotói támogatás 2009.-ben. A megőrzött meghívók és katalógusok segítségével most felidézzük a diploma átvételétől megvalósult legfontosabb   kiállítások sorát. Egyéni kiállítások: 2009. Magyar Kulturális Intézet. Prága, Csehország; 2008. Ferencvárosi Pincegaléria. Budapest, Magyarország; 2008. Chinese Characters of contemporary art. Budapest, Magyarország; 2007. KAS Galéria. Budapest, Magyarország. Válogatott csoportos kiállítások: 2010. Debrecen MODEM ; 2009. Duna Galéria, Budapest, Magyarország; 2009. A Fal. Római Magyar Akadémia, Róma, Olaszország; 2009. Spazi Aperti. Róma, Olaszország; 2006. Exhibition House29 hang bai.  Hanoi, Vietnam; 2006.  Best of diploma. Barcsay terem. Budapest, Magyarország; 2006. Fiatal művészek nemzetközi biennáléja, Szentendre, Magyarország; 2005. Kispesti Vigadó Galéria, Kispest, Magyarország; 2005.

(Portréfilm: MűvészVilág)

Szokok Iván

Talán negyedikes lehetett, amikortól datálja azt az elhatározását, hogy ő festőművész lesz. Az általános iskola elvégzése után Szkok Iván felvételt nyert a Kisképzőbe, azaz a Török Pál utcai Képzőművészeti Gimnáziumba. Mint annyian soka, ő is itt kezdte el a komoly szakmai stúdiumait. Sztárolt helyzetben volt a Művészeti Gimnáziumban, nagyon jó tanárai voltak, Sebestyén Ferencre gondol, meg Somogyi Józsefre, a szobrászra.  Azt hihette, hogy azonnal fel fogják venni a Főiskolára. De nem így történt. Később  megint jelentkezett a Főiskolára, akkor pedig maximális pontszámmal jutott be. Azt mondja: ez azt mutatja, hogy mennyire véletlenszerű a beválasztás a Főiskolára. Mennyire lutri a megfelelés és, hogy mennyire tehetségtelenek a főiskolai mesterek amikor a kiválasztásról, a megítélésről van szó. Az volt a különbség, a korábbi sikertelenségem és aztán a későbbi siker között, hogy nem engem ítéltem meg, hanem a rajzom stílusát.

(Portréfilm: MűvészVilág)

 

“Vertikális mozgás”  56 x 35 cm    vászon, akril

“Limone” 65 x 85 cm    vászon, olaj

“Emlék”50 x 40 cm  vászon, akril

“Kerszeteződés ” 100x100 cm textil

Aknay János festőművész

Aknay János

A szentendrei Régi Művésztelep tagja, a Vajda Lajos Stúdió alapítója, vezetője. Munkácsy díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa. 2010-ben megkapta a Kossuth díjat. Folyamatosan jelentkezik nívós hazai és külföldi kiállításaival. Több jeles közgyűjtemény őrzi munkáit. Aknay  népszerű, keresett művész. A kínálatban a rá oly jellemző „Festő angyal”  egy Szentendre  és egy nonfiguratív képe szerepel.Török Katalin művészeti író szavai egy kiállítás megynitóján: “Szeretném előrebocsátani, hogy Aknay egy nagy varázsló. Igazi elhivatott festő, és kincset érő közösségi ember. Ami napjaink zaklatott társadalmi közéletében a legnemesebb emberi magatartásformák egyike. Igazi festő, mert folyton folyvást új képek robbannak ecsetjei alól, a jelenlegi tárlatnak is körübelül egy harmada ebben az évben készült. (-) Köztudott, hogy a jó műalkotás mindig több annál mint ami első ránézésre futtában szemlélve látható rajta. A jó kép egyik ismérve, hogy megunhatatlan, hogy fel kell fedezni, hogy részenként és cseppenként tárulkozik csak fel. Hogy magához bilincsel de sokszor nem értjük, miért? Meg szoktunk elégedni azzal, mert olyan szép…”

(Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

Balogh László festőművész

Balázs Irén (Portréfilm: MűvészVilág)

Az Iparművészeti Főiskola „díszítőfestő” szakán végzett, 1958-ban. Ő már ekkor is olyan képeket festett, amelyeken mindig feltűnt a textil, egy-egy csipke vagy kelmedarab lenyomataként, kollázsként. A hatvanas évek óta végképp áttért a textilművek készítésére. Kezdetben a népi művészet és az ősi, primitív ábrázolási mód mellett a régi papi ornátusokat díszítő kitömött figurák voltak az ihletői. Többszörösen egymásra varrt, hímzett, tömött virágai, kötelekből keményített indái, jutából készült, töméssel domborított primitív arcvonásokathordozó figurái, alakjai és fejei láttán igazolódik, hogy általuk először próbálta kiismerni a textil kifejező erejét. A lausanne-i biennálén szerepelt „Figura síkban és térben” című műve - amely egy életnagyságú baba mellett hímzett szabásmintáját is bemutatta - ez már jelzi a hímzés felé fordulását. Hímzett képeinek témái őselemek, grafikonok, amelyeken valami élő, változó dolognak az elvont meghatározását, rendjét ábrázolta (tűz, víz, raszterek és reflexek). Egy helyütt így írt: „…egyenletes tájékozódási pontokat hímezek, egy másik pontrendszerrel előállítom a teret, majd a minta következik.” Anne Morell angol művészettörténész a kortárs hímzésekről írott könyvében négy oldalt szentelt művészetének. Balázs Irén egyedülálló, senkiéhez nem hasonlítható életművet teremtett, amely egyaránt képet ad a gondolkodó művész előrelépéseiről és kitűnő reprezentánsa a magyar textilművészetnek

Balogh László

Szentedre élő klasszikus mestere. Már az 1973-ban kiadott Művészeti Kislexikon is ( Barcsay Jenő és Deim Pál társaságában) Balogh mestert említi mint konstruktivista festőt. Munkácsy díjas, a város díszpolgára. Feledy Balázs művészeti író szavai, 2005-ös  kiállításának megnyitóján: “Mert Balogh természetesen nagyon modern, nagyon mai, hangsúlyosan nem posztmodern és ugyanakkor viszont egyfajta hagyományt képvisel. De nem ódivatúan konzervatív. Sohase ment tehát a divatok után. Vagyis a mûvészetének levegõje mindig friss és abban amit csinál, mindig benne van a korszellem. Ugyanakkor mindig  valamiféle hagyomány nagyon erõsen és nem tagadhatóan szintén benne van ebben a mûvészetben. Mert természetesen õ is a természetelvû felfogástól halad az elvont felé, a figurálistól a nonfiguratív felé. De egész mûvészete - és ez a mai kiállítás is, például az én számomra - a köztes minõség csodáit tárja elém. Ahogy nonfiguratív meg nem is, konstruktivista is meg nem is. És ezek a különleges köztes minõségek egy valamiféle új minõséget teremtenek az õ piktúrájában. Soha sem volt trend festõ Balogh László, mindig vállalta a széllel szemben való haladást a festészetben. Sohasem a konformizmus hanem mindig a nonkonformizmus volt rá jellemzõ. És nem a konvencionális (-) festõi megoldások festõje. Ezek manapság, visszatekintve erre a hosszú pályára, hallatlanul fontos értékek. (-) Bizonyos festõi törvények modellezése az egész konstruktivizmusra jellemzõ, egyfajta rendet teremtõ elv érvényesítése. És a szerkezet fontossága.   (Portréfilm: MűvészVilág sorozat)

Végh András

a mai kortárs képzőművészeti élet egyik  ünnepelt mestere. Képeinek kialakult a tehetős emberekből álló gyűjtő köre. Ezért ha ritkán eladásra kínálnak  egy – egy alkotását a galériák, akkor  azok árai a felső kategóriába tartoznak. Végh András alkotásai nem ragadtak a határainkon belül. Sok rangos nemzetközi tárlat jelzi útjukat. Hogy aztán felbukkanjon belőlük egy-egy gazdag külföldi gyűjteményekben. Mint például Trevisoban, ahol egy nemzetközi gyár-birodalom tulajdonosának Roberto Alibardinak az  irodáját díszíti rögtön kettő is. De a másik itáliai galéria Gardone val Trompiaban is tart és sikerrel értékesít Végh képeket.  A mester tudatosan és ösztönösen alkot. A kezdés pillanatában már magában hordozza a következő képének vízióját. Egy színharmóniát vagy egy formavilágot.  Az első ecsetvonásnak  számára nagyon nagy a jelentősége. De a minőségi kontrollról is fontos a számára. Ennek első lépése az öröm, hogy egy témát, egy gondolatot sikerült átültetni a vászonra. Aztán leül a kép elé. Ránéz arra és rendszerint meglepődik. Mintha azt nem is ő csinálta volna. Ezt követi a másnapi, meg az egy héttel későbbi mustra. Ezeken is vizsgáznia kell a munkájának ahhoz, hogy leszignálva azt, besorolja a magában is befogadott alkotásai közé. (Portréfilm: MűvészVilág és A pillanat festői sorozat)

 

Végh András festőművész

Michal Hajnal festőművész / Prága

Michal Hajnal

hivatalosan Michal Hajnal Magyarországról elszármazott, Prágában és Fertőszentmiklóson  élő és dolgozó művész. A kollekcióban négy műve szerepel. Kettő tusrajz, azokból az időkből, mikor Hajnal mester egy időre visszatért Budapestre, hogy Barcsay Jenő magántanítványaként fejlessze szakmai tudását. A másik két kép Hajnal Mihály velencei utazásainak emlékét idézi. Ezen alkotások értéküket emelő érdekessége, hogy egy, Olaszországgal kapcsolatba került művészeket bemutató film interjúját a mester ezen kép képe társaságában adta. PhDr. Bohumir Bachraty mûvészettörténész például így fogalmaz: "A képzelõerõ tulajdonképpen Hajnal Mihály életének realitása. Nem egyéb mint egy autentikus tanúvallomás. Küldetés és szerepvállalás. Víziói, álmai, ábrándképei, emlékei a megismertetés jegyében fogalmazódnak képekké, hogy világgá kiálthassa: Emlékezz! Etikai és esztétikai, filozófiai és szellemi értéke ez a nagy emberi gazdagság. Kvalitása a tett és alkotás az egész emberiség és közösség javára." De Szabó Lilla a Magyar Nemzeti Galéria mûvészettörténésze is dicsérõen szól a festõmûvész legújabb képeirõl. "Tehetsége és festészeti tudása együttesen biztosították számára az elmerülés helyett a kiemelkedést az idegen környezetben. Tehetségét kiprovokálta az új közeg. Magára lelt, s újabb képein egyáltalán nem úgy érezzük, hogy megkésetten. Új alkotásaiban rengeteg erõt, leleményességet, formai és gondolati játékot érzünk. A színek, formák és vonalak szabad kezelése mögött hatalmas rajzi és festészeti biztonság áll. S mûvein érezzük az alkotás örömét, az inspiráció folyamatos meglétét."(Filmek: A pillanat festői / Prága és a Pillanat festői / A propos de Venice)

 

Bo Cronqvist

Bo Cronqvis Svédország jegyzett művésze. A Szépművészeti Múzeum is vásárolt tőle egy alkotást.  Hitvallása: „ Ha nekilátok a munkához, akkor mindig egy álom vagy egy érzés inspirálja a gondolataimat. Mindez a belsőmből fakad, a privát szférámból. Nincs rá semmilyen magyarázat. Jóleső érzés tölt el és ez ki is tart amíg a festőállvány előtt ülök.  Néha a természet , a táj ihleti képeimet. Az országom hangulatának egyéni ábrázolása  teszi azokat jellegzetesen  sajátommá. A tengerész romantika, az északi tradíciók és a meseszerűség  keveredése tükröződik grafikáimon és festményeimen.  Talán úgy nevezhetném stílusomat, hogy ez a romantikus szimbolizmus egyik irányzata. A képeim minden eleme jelent valamit: a vitorlás hajó a felfedezés izgalmáról, a kis északi ház a türelemről és a nyugalomról, a drámai hegyvonulatok a veszélyről, a zöld növényzet az örömről mesél mindazoknak akik elgondolkoznak képeim mondanivalóján. Arra törekszem, ezért is dolgozom, hogy minél több ember csodálkozzon rá a képeimre. Amelyekkel különféle érzelmeket szeretnék kicsalogatni belőlük. Hiszem, hogy festményeim témái más és más nézőben különbözően hatnak. A képet segítenek a gondolataik felszabadításában, de hogy melyeket, abban döntőnek fontosságúak az általuk megélt élethelyzetek  sora. (Filmek: A pillanat festői és a MűvészVilág sorozatok)


 

Bo Cronqvist festőművész / Svédország

Balázs Irén textilművész

“Tengerparti táj” 20x25 cm, színes rézkarc

“A Károly híd” és a “Királyi lépcső”

25x20 cm, papír - ceruza

Tisztelt Látogatónk! WebTv-nk ArtStar Galéria oldalán azt kívánjuk illusztrálni, hogy a műsorszolgáltatás tényleges indulása után, miként kívánjuk bemutatni azon alkotásokat, melyeket festő- szobrász, textil és üvegművészek, a média regisztrált partnereiként,  készítenek elsősorban értékesítési célból. Az ArtStar WebTv finanszírozási modellje szerint, országonkénti megbízott producerjeink is ezt a fórumot használhatják gyártási  kiadásaik fedezetének megteremtése céljából. Megjegyzés: az alkotók nevére kettintva, portréfilmjeik innen is elérhetőek!

MűvészVilág filmsorozat  IV. ütemének képei

Magántulajdonban lévő alkotások

MűvészVilág filmsorozat  III. ütemének képei

All rights reserved!

A TeleArt WebTv Hungary
az ArtStar WebTv Europe  magyar nyelvű oldala 
© Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület nyilvántartási szám: 080410001T
Az ArtStar WebTv Europe és a  TeleArt WebTv Hungary jogtulajdonosa: 
Erős Péter rendező-operatőr

TeleArt WebTv Hungary

“Több mint egy kép!”